Ha diákmunkást veszel fel, könnyű belecsúszni abba az elvárásba, hogy néhány nap után már teljes értékű munkaerőként működjön. Közben sok fiatal életében először dolgozik valódi munkahelyen. Az első két hét ezért nem pusztán betanítási időszak. Ilyenkor alakul ki benne, hogyan viszonyul a munkához, a csapathoz és hozzád, vezetőként.
Egy új munkaerő érkezése mindig átmeneti lassulással jár, nincs ez másként akkor sem, ha diák az illető. Az új ember mindig többet kérdez, bizonytalanabb, lassabban dolgozik, és folyamatosan figyeli, hogyan működik körülötte a csapat.
Ez teljesen természetes.
Neki még minden új: a tempó, a kommunikáció, a felelősség, az, hogy mikor lehet kérdezni, hogyan kell kezelni egy hibát, vagy mi számít jó teljesítménynek egy munkahelyen.
Ha az első napjai kapkodással telnek, mindenki mást mond neki, és közben azt érzi, hogy zavarja a csapat működését, nagyon nehéz lesz magabiztossá válnia.
Pedig a legtöbb fiatal meglepően gyorsan alkalmazkodik, ha világos kereteket kap.
Az első napokban a tiszta kommunikáció számít a legtöbbet
A bizonytalan helyzetek rengeteg felesleges hibát szülnek. Sokkal gyorsabban fejlődik egy új munkatárs, ha pontosan tudja:
- kihez fordulhat,
- mik a legfontosabb szabályok,
- milyen tempó az elvárás,
- és miből látod majd, hogy jól dolgozik.
A „figyeld a többieket, aztán belejössz” típusú betanítás általában csak növeli a stresszt. Ilyenkor a diákmunkás inkább hallgat, nehogy butának tűnjön, közben viszont egyre több hibát követ el.
Jelölj ki egy embert a betanításra
Az egyik legnehezebb helyzet egy új diáknak, amikor egyszerre mindenki irányítja, mégsem foglalkozik vele igazán senki.
Az egyik kolléga ezt kéri tőle, a másik teljesen mást mond, ő pedig próbálja kitalálni, kinek feleljen meg.
Sokkal gördülékenyebben indul az együttműködés, ha van egy kijelölt embered a betanításra. Olyan kolléga, aki:
- türelmesen elmagyarázza a folyamatokat,
- segít értelmezni a helyzeteket,
- és időben észreveszi, ha az új munkatárs kezd elveszni a káoszban.
Ez a csapatodnak is könnyebbség. Kevesebb lesz a félreértés, gyorsabban kialakul a rutin, és kisebb eséllyel jut el odáig a helyzet, hogy a diákmunkás pár hét után leforgácsolódjon.
A visszajelzés gyorsabban fejleszt, mint a szigor
A diákmunkások jelentős része szeretne jól teljesíteni. Csak még nincs rutinja abban, hogyan működik egy munkahely.
Éppen ezért rengeteget számítanak az apró visszajelzések. Nem hosszú motivációs beszédekre van szükség. Elég néhány konkrét mondat:
- „Ezt jól csináltad.”
- „Erre legközelebb figyelj jobban.”
- „Nyugodtan kérdezz hamarabb.”
Ettől gyorsabban épül az önbizalma, önállóbban kezd dolgozni, és hamarabb válik valóban terhelhetővé.
A teljes csend viszont bizonytalanságot szül. Ilyenkor kezd el valaki túl óvatos lenni, kerülni a döntéseket vagy stresszelni minden apróságon.
Fokozatosan válik megbízhatóvá
Az első két hétben még nem kész dolgozót kapsz. Inkább egy gyorsan tanuló embert, aki figyel, alkalmazkodik és próbálja felvenni a ritmust.
Sokkal jobban működik a fokozatos terhelés, mint amikor valakit az első napon bedobsz a mélyvízbe.
Ha először kisebb feladatokat kap, később önállóbb helyzeteket, majd egyre több felelősséget, sokkal stabilabban épül fel a rutinja és a magabiztossága is.
Különösen igaz ez vendéglátásban, kereskedelemben vagy rendezvényes munkáknál, ahol gyors a tempó és egyszerre rengeteg inger éri az új dolgozókat.
A jó diákmunkás hosszabb távon is érték lehet
Ha jól építed fel az első időszakot, egy diákmunkásból később stabil részmunkaidős vagy akár teljes állású munkatárs is lehet. Mire végez az egyetemen, már ismeri a működésedet, a csapatodat és a céges kultúrát.
Ez ma komoly előnyt jelent, mert megbízható embert találni egyre nehezebb.
Ebben egy jó iskolaszövetkezet is sokat segíthet. A Nebuló-Meló Iskolaszövetkezetnél nemcsak közvetítünk a cégek és a diákok között, hanem segítünk abban is, hogy a fiatal munkavállalók felkészültebben érkezzenek meg az első munkanapjukra. És ezt néhány hét után már a csapatod működésén is látni fogod.